2017. április 27., csütörtök

18.Fejezet - Hólepte ajándék

Sziasztok, drágaságok! ❤❤
Jelentkezem egy újabb résszel, nehogy azt lehessen hinni, megfeledkeztem az én drága Noah-fanjaimról. Az igazat megvallva eddig nevolt semmi ötletem, és még az is felvetődött bennem, hogy töröljem a blogot. Aztán úgy döntöttem, a drasztikus lépés helyett szüneteltethetnék is. De
mikor végre rászántamagam a szünetelésre, megláttam ezt az új designt, egyből beleszerettem, és arra az elhatározásra jutottam, hogy lesz ami lesz, én folytatom a történetet. 
Egy romantikus részt hoztam, Noah(!!) szemszögéből, hogy nektek kedveskedjek.
Ha tetszik a rész, dobjatok egy +1-et, vagy jelezzétek alul megjegyzés formájában. 
Ölel titeket,
Writer Girl ☺

*Noah*

Remélem senki se utál meg ha azt mondom, unom ezt az egész kapcsolatot Cristával. Mielőtt bárki megkövezne, korrigálom magam: imádok együtt lenni ezzel a lánnyal, gyönyörű, szerethető, nem lehet nem szeretni, de elegem van a folyamatos titkolózásból, ezt nem így képzeltem el. Tehát ha Crista nem akar lépni, szükséges lesz, hogy a saját kezembe vegyem a dolgokat. Ehhez pedig az kell, hogy megmutassam neki, igenis megéri harcolni azért, ami kettőnk között van. Na de mit adhatok én egy olyan lánynak, akinek mindene megvan, ha nem több?
Fogós kérdés, jól el is kellett gondolkodnom ezen, mert mégis Crista Jensenről beszélünk, akinek a szülei dúskálnak abban a pénzben, amit a hozzám hasonlók hátán szereznek. Egyetlen ötlet jutott eszembe, amit még anyától szereztem be, őszintén reméltem, hogy ez elegendő lesz.
Amikor nagyon kicsi voltam, anya elvitt a téli vásárra, persze arra vásárra, amit a mi negyedünkben szerveztek. El is neveztem hólepte vásárnak, annyira hullott akkor a hó. Úgy terveztem, erre fogom elhozni a barátnőm, és amikor eszembe jutott, mesélte, hogy mennyire magányosnak érzi magát, megtaláltam a tökéletes ajándékot. A tökéletes hólepte ajándékot.
Egész délelőtt izgatottan és aggódva róttam a szobát, Cabe nagyinak csúfolt emiatt, aki az unokáját várja. Hozzászoktam már, mikor mennek el otthonról Jensenék, akkor pedig írtam egy üzenetet Cristának. Egyedül vagy? Szinte azonnal jött is a válasz: Igen, apa most ment el, Isabelle pedig alszik. Magamban elmosolyodtam és kiengedtem a bennragadt sóhajt. Érted megyek, készülj el addig. Felkaptam a kabátom, magamhoz vettem a kocsikulcsot, és hihetetlenül gyorsan elértem az úti célomhoz. Crista nagykabátban, dideregve álldogált az útszélen, arcán hatalmas mosollyal nézett felém.
-Milyen kis parancsolgatós lettél - nevetett rám, és átölelte a derekam.
-Inkább csak alig tudtam várni, hogy láthassalak - öleltem vissza.
-Te aztán tudsz bókolni - forgatta a szemét, de a vidámsága nem lankadt. - Hova megyünk?
-Az meglepetés - ködösítettem, és az autó felé tereltem. Többet nem kérdezett erről, de egész idő alatt csacsogott, be nem állt a szája, és nézelődött jobbra-balra, felmérte a terepet, ahol felnőttem. Aztán ahogy egyre közeledtünk a parkunkhoz, szétszórva a sátrak és pultok is megjelentek.
-Ez egy vásár - kiáltott fel Crista.
-A téli vásár, évente megrendezik nálunk - magyaráztam.
-Köszönöm - ölelt meg. - Sose voltam még vásárban. Apa szerint ha gazdagok vagyunk, nem lenne illő megjelenni egy ilyenen. Azt mondta mindig, hogy rossz színben tüntetne fel a többiek előtt, ha az alsóbb rétegekkel keveredünk - rajzolt idézőjelt a levegőbe,
-Kit érdekel, ki mit mond? - ugrottam ki a járműből, magammal húzva őt is. - Ha sietünk, kapunk teát is. Istenien finom tud lenni.
Ebben a percben a hó is nekikezdett, hatalmas pelyhekkel hullt alá az égből, tökéletes alkalmat teremtve ezzel nekünk. Crista rám nézett és kacagott, miközben a hó belepte a haját.
-Ez hihetetlen - mondta.
-Gyere, menjünk - kulcsoltam az ujjaimat az övére.
Crista úgy figyelőzött, akár egy kisgyerek, mindent megnézett, kedvesen bánt az emberekkel, sose láttam még ilyen önfeledten boldognak, fülig ért a szája egész idő alatt. Háromszor körbejártuk az aprócska parkot, mert minduntalan újra és újra meg akart keresni valamit. Két fűzött karkötőt és egy kerámiavázát is választott magának, és bár nem volt rá bátorsága, megvettem neki a pár gipszből készült fülbevalót is. Az ember szinte azt hihette volna, gyémántékszert vettem neki, annyira hálásnak tűnt. Ki lehetett olvasni a szeméből,  hogy bár látszólag tökéletes élete van, azért az efféle apró gesztusokkal ritkán találkozik. És a fő meglepetése még hátra volt.
-Imádom - jelentette ki Crista, mikor visszafele indultunk. - Gyakrabban is elhozhatnál ilyenekre.
-Ha ragaszkodsz hozzá, egy életen át fuvarozlak mindenféle rendezvényekre, amíg élek.
-Ha ez lánykérés akart lenni nagyon bénára sikerült - vágott issza gúnyosan.
-Á, nem, az nem ilyen lenne, és biztosíthatlak, hogy nem lenne lehetőséged kikosarazni.
-És ha apa ellenezné a dolgot? - húzta össze a szemét játékosan.
-Akkor megszöktetnélek, és egy lakatlan szigeten élnénk, ízen, gyümölcsökön és szerelmen -csíptem a karjába.
-Hm. tetszik - nevetett fel. - Mikor kezdjük?
Örültem, hogy a hangulat megmaradt, de az órák teltek és teltek, és Crista egyre idegesebb lett, tudtam, hogy lassan haza kellene mennie.
-Szeretnék még mutatni valamit - mondtam neki, ő a szájába harapva bólintott, de láttam, épp azon töri a fejét,  mit fog kapni otthon.
A házunkhoz vezettem, erre ő összehúzta a szemöldökét.
-A hálószobába akarsz csábítani?
-Sikerülne? - néztem rá csábítóan, mire teljesen elvörösödött.  - Igazából ez is jó ötlet lenne, de másra gondoltam. - Elővettem a kis dobozt, amiben az ajándékom lapult. - Eszembe jutott, hogy magányos vagy otthon, hát gondoltam - nyújtottam oda a dobozt. Crista kíváncsian szemlélte, aztán felemelte a fedelét, amiből egy fehér kis gombolyag ugrott ki.
-Istenem, egy kiskutya - döbbent meg. - Az enyém?
-Igen. Egy barátomnál született, de sokan lettek, és nekem adta. Szobatiszta.
-Ez olyan aranyos - nézett rám. - De apa nem fogja hagyni. hogy otthon tartsam. - Megint a kutyára nézett, gondolkodott, aztán magához ölelte a kis állatot. - Nem érdekel apa. Megtartom.
-Tetszik? - kérdeztem.
-Nagyon. Hógolyó lesz a neve, hogy sose felejtsem el ezt a napot.
Örültem, hogy a tervem bevált, Crista le se tette a kutyát egész hazaúton. Örültem, hogy adhattam neki valamit, ami majd rám emlékezteti.

Crista

Pont azt kaptam apáéktól, amire számítottam, beleérte Isabelle sápítozását is. Azon akadt ki, hogy mégis hogy hagyhattam otthon terhesen, és mentem el valami huligánnal. 
-És ha baja lett volna a kicsinek?! Ki segíthetett volna, ha te itthon se vagy? - kiabált apa. 
És persze megkaptam a magamét a kiskutya miatt is. 
-Ez a bolhás dög nem maradhat a házban - húzta az orrát a banya. A reakcióm az egészre  mindössze az volt, hogy hazajöttem, a kutya pedig az enyém, tehát marad. Nem engedtem, hogy tönkretegyék ezt a gyönyörű napot. 
Este, mikor az ágyamon fekve játszottam Hógolyóval, megszólalt a mobilom, azonnal odapattantam, és felvidultam, mikor Noah számát láttam. 
-Szia - köszönt. - Minden oké otthon? 
-A szokásos, de amúgy igen - feleltem nemtörődöm hangnemben. 
-Akkor jó. Nem akartam. hogy bajba kerülj miattam. 
-Semmit se bántam meg - nyugtattam. - Köszönöm a mai napot. 
-Neked bármit  - válaszolt. - Aludj jól. 
-Te is - kívántam, de hirtelen úgy éreztem, ez nem lesz elég azok után, amit értem tett. - Szeretlek, Noah - mondtam ki a mondatot, ami régóta nyomta a szívem.
Pillanatnyi csend következett, amitől megrémültem. Lehet. hogy túl korai volt még ez? 
-Én is szeretlek téged, bébi - szólalt meg végül, rólam egy tonnányi súly gördült le.
Hatalmas vigyorral az arcomon aludtam el aznap.   

8 megjegyzés:

  1. ÚRISTEN, el se hiszem, hogy újra írtál ide. Egyszerűen IMÁDTAM, plusz Noah egy igazi WOW! NOAH FOREVER!!❤❤

    VálaszTörlés
  2. Hú, milyen rég is olvastam ezt a blogod. Minden esetre újra rákaptattál, mert nagyon tetszik. Folytatást akarok!

    VálaszTörlés
  3. Úristen, ismét nagyon jó lett, nagyon imádom! Noah forever, komolyan, szerelmes vagyok ebbe a szereplőbe. Folytasd gyorsan! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, amúgy ki nem lesz szerelmes Noah-ba? Még én is imádom, holott én találtam ki.

      Törlés
  4. Naggggyon régen jártam a blogodon így volt mit bepótolni, és imádtam...
    Sajnos lefoglalt a tanulás és a felvételi értesítés megérkezéséért való izgulás de tegnap az is megérkezett és felvettek Nyíregyháza 2.legerôsebb gimnáziumába ami elsô helyre volt beírva és a szak is sikerült úgyhogy mostmár visszatérek

    Imádtam

    R.K.❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén gratulálok és örülök, hogy annyi idő után is tetszett neked. :)

      Törlés