2016. december 21., szerda

16.Fejezet - Éjféli csók

Sziasztok, blogmanók. :))
Mindig úgy elhanyagolom ezt a blogot, ami engem személy szerint nagyon tud zavarni, így úgy döntöttem, ideje már ide is jelentkezni, így megpróbáltam egy hosszabb fejezetet hozni. Szerintem már mindenki rájött, aki elolvasta a címet, hogy most egy fordulópont érkezett el a közkedvelt szereplőink életében. Nem akarom tovább sokasítani a szót a semmiért, remélem tetszik, írjatok véleményt alul. 
xoxo Writer Girl :)) ❤❤
*Crista*

Ha valaki azt mondta volna nekem egy hónappal ezelőtt, hogy a mai nap egy hatalmas fordulópont az életemben, valószínűleg azt hittem volna, hogy őrült, esetleg kinevettem volna. De az sem valószínűtlen, hogy csak egyszerűen otthagynám, utána pedig jól kinevetném a háta mögött. Azok után azonban, ami a mai nap történt, el sem tudom képzelni, hogy az életem a régi maradjon. Hatalmasat változott körülöttem minden, és már én magam sem lehetek a régi soha többé.
Még a bál gondolatát is utáltam, pedig eddig mindig olyan kitörő izgalommal vártam, most azonban Luke kiölte belőlem a jókedvet. Emellett Isabelle is ette a fejem a másik félről,mondta a szokásos idegesítő szöveget arról, hogy a jó kinézet mennyire fontos egy nő életében, meg bla bla bla, én persze figyelmen kívül hagytam, amíg lehetett, azonban mikor rám erőszakolta magát a ruhavásárlásnál is, már nem bírtam tovább. Olyan ruhadarabokkal állt elő, hogy az nem igazi, de én fel nem vettem volna akkor sem, ha lefizettek volna. Egyszerűen nincs az a pénz, hogy egy banya miatt prostituáltnak nézzek ki mindenki előtt. Kínomban végül elhívtam Brigitet is, hogy segítsen ki engem a megfelelő öltözék kiválasztásában, ő pedig boldogan belement, persze Isabelle is kijelentette, hogy ő is elkísér minket, ennek kevésbé örvendtem. És annak sem, hogy amint otthon, a boltban is viselte magát, előtört belőle a szokásos ,,madame". Végül beletörődött vagy nem, én magam választottam, a saját elképzelésem szerint.
A ruha, amit megvettem, egyszerűen meseszép volt. A rózsaszín és a vörös átmeneti színében pompázott, pánt nélküli, szív alakú mellrésszel. Ezt egy, a hasamig leérő gumis rész követte, ami rám tapadt és szépen kiemelte a félig meddig karcsú alakom, a hasam pedig nem látszott. A csípőmön egy csinos, vékony, ezüst öv feszült. Az alsószoknya szintén rám tapadt, amit körbevett egy térd fölé érő, hullámzó réteg, középen enyhén széthasítva. A szoknya minden lépésnél körülöttem lebegett, mesésen állt, és tökéletes volt a vörös hajamhoz is, ráadásul olcsón sikerült megvennem. Isabelle tiltakozott ellene, de ketten voltunk az egy ellen, nyertünk, mi több. apa is úgy vélte, gyönyörű leszek benne a bulin.   Brigite egy sötétkék, hosszú nyakú, háromnegyedes ujjú, térdig érő szaténcsodát választott, az ára láttán elsírtam volna magam, a barátnőm mégis túl bőkezű volt magával szemben, mert simán kijelentette, hogy extra dögös benne, neki kell.
Szóval kábé így telt el ez a csodás vásárolgatás, ami eredetileg szórakoztató lett volna, de nem lett, mégis, legalább sikeres volt, és valahogy eltelt. Azt már kevésbé vártam, hogy Luke meg az önelégült feje beállítson hozzánk, azzal a szándékkal, hogy elvigyen magával. Keserű mosollyal az arcomon készülődtem, lévén nem az az ember volt a várva várt kísérőm, akit igazán akartam.
A szolidat választottam a kinézetemben, ugyanis biztos voltam benne, hogy ha valami kihívót vennék, Luke úgy értelmezné, hogy ez neki szól. Csak enyhe szemfestéket vittem fel, kis spirált és szájfényt, a hajam pedig apró copfba fogtam kicsivel a tarkóm felett néhány tincset szabadon hagyva. Ezzel meg is voltam, nem akartam túlcsicsázni semmit se, lévén a kevesebb több elv érvényesült nálam. Így álltam készen arra, hogy életem legrosszabb bálján vegyek részt.
Pontban kilenckor érkezett Luke, méretre szabott, háromrészes öltönyében. A boszorka Isabelle nem hagyta abba az órákat, hogy milyen helyesek is vagyunk együtt, nekem meg se kedvem, se türelmem nem volt megmondani, hogy hova is tegye a megjegyzéseit, mert úgysem ér el semmit, soha többé nem szándékozok összejönni egy olyan személlyel, aki csak egyetlen dolgot akar tőlem, azt pedig nem akarom megadni neki.
Luke úgy mosolygott rám, mint a következő trófeájára.
-Gyönyörű vagy, Crista - bókolt nekem, még csókot is nyomott a kezemre. Undorodva húztam vissza, meglökve Luke vállát. Ő úgy mosolygott ezen, mintha valami jó vicc lenne, és csak hülyülnénk, pedig mi sem állhatott volna messzebb az igazságtól.
-Majd jövök - vettem el a kabátom, a mobilom belegyömöszöltem egy táskába, aztán kifordultam az ajtón. Meg se lepődtem azon, hogy ez jókora limuzin parkolt a házunk előtt. Ez mind annyira nagyon, de nagyon vallott erre a pénz- és figyeleméhes srácra.
Luke a hátamra fektette a kezét, mire kellemetlenül megszaporáztam a lépteimet, ő pedig nagyot sóhajtva eredt utánam.
-Legalább úgy tehetnél, mintha örülsz nekem- morgott gorombán.
-Tehetném, de mivel kényszerítettek - vontam vállat ugyanolyan hangsúlyban. - Ne várj tőlem sokat ezek után.
Ezek után az utat csendben töltöttük el.

A suli előtt már nagy volt a nyüzsgés, mikor megérkeztünk. Minden szem felénk fordult, ahogy Luke kisegített, pontosítok, kiráncigált a limóból, ugyanis az eszemtől ott töltöttem volna minden egyes percet. Magamba fordulva léptem be az ajtón, még csak nem is mentem fényképet készíteni, legyen csak, amiről pletykáljon utána a sok rosszakaró. Luke lelépett, amint lehetett, ráfogta, hogy fontos dolga akadt, pedig tudtam, hogy a hátsó öltözőben isznak a többiekkel, ezerszer tapasztaltam már. Luke nyilván abba a hitbe ringatta magát, hogyha már nem érdekel engem, minden el is felejtek. Magamban fortyogva vágtam le magam az ideiglenesen kialakított pulthoz, magamban átkoztam mindenkit, akit lehetett.
Percekig ülhettem magamban, csak Brigite botladozott oda pár percre a tűsarkain, hogy bemutathassa Collint, az új pasiját. Collins Sanders új diák volt, egy csereprogramnak hála került hozzánk. Nem ismertem igazán, párszer láttam, ahogy elvolt a többiekkel, de nem ismerkedtünk. Mindezek mellett meg kellett hagyni, hogy helyes srác volt a barna hajával, és a nagy, világoskék szemeivel, nagyon jól nézett ki a barátnőmmel, én meg örültem, hogy Brigite végre túllépett Cabe-en, aki, ha jól láttam, igencsak közeli kapcsolatot ápolt Beth-szel az egyik sötétebb sarokban.
Már azon voltam, hogy kész, én megyek, mikor hirtelen valaki levágta magát mellém, aztán megcsapott Noah kellemes illata. Rendesen meglepődtem, hisz úgy tudtam, Noah nem jár ilyen helyekre gyakran.
-Nézd csak, kit hagyott ott a partnere - húzódott gúnyos mosolyra a szája. - Nem jött össze a randi?
Hátranéztem a ,,partneremre", aki épp egy gyanús löttyöt vedelt, aztán visszafordultam.
-Luke egy idióta - mondtam az igazságot. - Azért jöttem vele, mert apáék megtervezték. Vagy Isabelle. Nem is tudom igazán, de szerintem az a házisárkány is benne volt.
-Nekem nem úgy tűnik, mintha a srác annyira aggódna érted - nézett ő is a válla fölött Luke-ra. Most kihasználtam a pillanatot, és végignéztem rajta. Fekete farmert viselt, fehér inget, ami a könyökéig fel volt gyúrva, és fekete katonai bakancsot. Nem volt rajta sem zakó, sem nyakkendő, nekem mégis ő volt a legdögösebb pasi az egész teremben.
-Hát nem is. Akart valamit, de most, hogy tudja, úgysem lehet az övé, inkább felszed valakit, nehogy romokba dőljön az önbecsülése - húztam el a szájam.
-Erről inkább nem akarok tudomást szerezni - szorította ökölbe a kezét, az ujjai egészen elfehéredtek. -Akarsz táncolni? - tereltem hirtelen el a témát.
-Nem igazán vagyok az a....táncos fajta.
-Hát, én abban hiszek, hogy egyszer mindennek eljön az ideje - álltam fel, aztán a kezétől fogva húzni kezdtem. A zene lassúra váltott, én pedig hozzábújtam Noah-hoz, éreztem magamon az óvó ölelését, lehunytam a szemem, és élveztem a pillanatot amíg lehetett....., mert meglehetősen hamar vége lett.
Alig hogy beleéltem magam mindebbe, hirtelen valaki ellökött Noah-tól, Luke pedig dühösen mászott Noah képébe. Elég viccesen nézett ki a helyzet, lévén Noah magasabb és izmosabb is volt, arról ne is beszéljünk, hogy Luke részegen dülöngélt, Noah pedig elég stabilan állt a lábán.
-Szóltam, hogy szállj le a csajomról - fröcsögte Luke.
-Nem én hagytam magára egy bulin, ahova együtt jöttünk - replikázott Noah higgadtan.
-Úgy néz ki, nem vetted a szitut, de én szívesen besegítek - vágott Luke hirtelen egyet Noah gyomrába. Az utóbbinak épp egy izma rándult meg, aztán visszavágott, méghozzá erősen. Luke egy akkorát kapott az állára, hogy azonnal padlót fogott, a szája pedig felhasadt. Noah újra ütni készült, de elkaptam a karját.
-Hagyd, ne bántsd - csimpaszkodtam rá, aztán Luke-hoz fordultam. - Te pedig ne viselkedj úgy, mintha  valami használati tárgy lennék. Miután a fiúk továbbra is gyilkosan meresztgették egymásra a szemüket, muszáj volt valamit tennem. - Noah, kérlek, menj egy kicsit ki. Luke, nekünk beszélnünk kell. - Noah tiltakozni akart, de a mellkasára fektettem a kezem. - Tíz perc, és jövök, ígérem.
Amaz fújtatva ment ki a teremből, én pedig ott maradtam a részeg exbarátommal. Luke feltápászkodott, én pedig intettem, hogy menjünk hátra.
-Oké, ezt abba kell hagynod - fakadtam ki, mikor hallótávolságon kívülre kerültünk.
-Mit? - értetlenkedett.
-Ezt az egészet, hogy úgy csinálsz, mintha együtt lennénk. Annak már rég vége.
-Ezt még senki sem mondta így a képembe - hajtotta hirtelen le a fejét.
-Pedig igaz - vontam vállat. - Jó volt, amíg volt, de elmúlt. Tovább kell lépnünk.
-És ő boldoggá tesz? - nézett kifele, nyilván Noah-ra célozva.
-Azt hiszem - vallottam be. - Vele olyan nagyon más. Neked is meg kellene keresned a boldogságot.   -Igen, igazad lehet - nézett szomorúan, aztán hirtelen magához rántott. - Sose foglak elfelejteni, Crista. Nagyon szerettelek valamikor.
-Én is téged. - Valamikor. - Most mennem kell.
Elléptem tőle, és rohantam kifele, a saját boldogságom felé.

*Noah* 

Már letelt a tíz perc, de Crista még nem volt sehol, és ez nagyon idegesített. Bele se mertem gondolni, mit teszek, ha Crista azt a senkiházi fajankót válassza helyettem. Az biztos, hogy nem állok jót magamért. 
Még kabát se volt rajtam, úgy fagyoskodtam a hidegben, készen állva, hogy induljak, ha Crista nem érkezik meg. Aztán mikor már tényleg indultam volna, kicsapódott az ajtó, és kilépett rajta a vörös angyalom. Odasétált hozzám, végig a szemembe nézve. 
-Mond, hogy engem választottál - karoltam át a derekát. 
-Téged választottalak. Mindig - felelte. 
Nem is kellett több, azonnal magamhoz vontam, és végre megcsókolhattam, amire már olyan régen vágytam. Egy közeli harang pont éjfélt kongatott. Hát mégis vannak tündérmesék!                   

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Még mindig úgy imádom az írásaid, ez a rész pedig eddig a legszuperebb. Nekem is kell egy Noah. *-*
    UI. Amúgy kellemes Karácsonyt!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, viszont kívánom. :)

      Törlés
  2. Na már te lány, eddig ez volt a legszebb kari ajándékom, felnézek hozzád és látom, hogy van új rész, ráadásul nem is akármilyen. Imádlak. <3 :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, hogy a kedvedre tehettem.

      Törlés