2016. augusztus 31., szerda

9.Fejezet - Ő nem a tulajdonod

Sziasztok, blogmanók. :) 
Egy kis időbe telt, de csak megjött az ötlet. Úgyhogy új részt hoztam nektek. Köszönöm, hogy rábeszéltetek, mégse kezdjek szüneteltetni, mert akkor egy jó ideig elhanyagoltam volna Cristát és Noah-t. Így most mégis írok ide. 
Lehet, hogy feltűnt, új menüponttal gazdagodtam, ez pedig a trailer, nézzétek meg ti is, megéri, a szerkesztője kitett magáért. 
Emellett kikerült a blogra egy kampány is, aminek a lényege, hogy felhívjuk a komizók figyelmét, hogy ne bántsák meg a szavaikkal a bloggereket. Szerintem ez jogos, elvégre ha az illető író esetleg csak egy SZJG utánzatot ír is, akkor is dolgozik vele és a szándék a fő. Ki tudja, lehet hogy a személyből, aki most még sima sablontörténeteket ír, valamikor sikeres író lehetett volna, de pont egy olyan ember miatt veszíti el a reményt, aki megbántotta őt a megjegyzésével és elvette a kedvét. Erre figyelni kell. Szerencsére az én komizóim kedvesek és megértőek velem, amiért nagyon is imádom őket. :) 
Na, elég is a locsogásból, jöjjön a történet. :D 


*Crista* 


Anyukám mindig arra tanított, hogy hallgassak a szívemre. Még akkor is, ha az látszólag őrültségetek diktál. Nos, az enyém azt súgja, hogy kezdek beleszeretni Noah Hutchins-ba. Ami eléggé szívás, lévén apa megölne, ha megtudná, kivel is barátkozom. Főleg amióta Luke ismét színre lépett és apa bízik benne, hogy valamikor újra egy pár leszünk. Ő sajnos nem tudja a részleteket, én sose fogom beavatni őt semmibe. Isabelle meg..hát ő Isabelle. Vagyis mindenképpen próbál rábeszélni, hogy adjak még egy esélyt ennek a szerelemnek (szerelem?), titokban pedig már biztosan az esküvőt tervezi, ahol mindenki rózsaszínbe lesz, szőke hajjal és valami nyálas popszámra vonulok be a templomba, a nászút pedig Párizsban lesz. Rám meg nem figyel senki. Hahó, ez az én életem lenne, nem? 
Noah-val a tervünk kezdett beválni. Mrs. Peterson nagyon is örült, ha gyakrabban bejártam hozzá, ezzel kiküszöböltük a csoportos megbeszéléseket és nem kellett bólogatnom apa kijelentéseire. Voltam annyira bátor, hogy visszamondtam a vizsgáim újra megírását, apa tudta nélkül. Noah is megtöbbszörözte az órákat a pszichológusnál, így próbálta bizonyítani, hogy rátermett arra, hogy újra láthassa az öccsét. Szorítottam neki, még ha titokban is. 
A legnagyobb meglepetés azonban nem a mi virágzó kapcsolatunk volt, sokkal inkább Cabe és Brigite, akik, mint megtudtam, randizni kezdtek. Az alapján, ahogy egymásra néztek, gondoltam, hogy kialakul köztük valami, de nem épp ennyire komoly. Minden esetre a saját életük volt, amibe, egyesekkel ellentétben, nem szerettem beavatkozni. Nem mellesleg Brigite nagyon szép lány volt, akiért küzdöttek a férfiak. Azt sose gondoltam volna, hogy miattam is harca kezd majd két srác is. 

Kedden a szokásosnál is nyűgösebb voltam, mert közelgett a sulibál, ahova köteles voltam elmenni, így Isabelle próbált rábeszélni, hogy menjek el vele ruhát venni. Amihez semmi kedvem sem volt. Luke-ot képtelenség volt lerázni magamról, aki mindenféle programmal bombázott engem. Alig győztem mindet visszamondani. Ráadásul ha valakivel elmentem volna a bálra, az a személt biztosan nem hívott volna el, de mindenképpen bizonyítani akartam neki, így most a legnagyobb gondom az volt, hogyan is fogok belelesni egy mappába, ami egy lezárt fiókban van, miközben Mrs. P nem megy ki az irodájából. Nem kis munka! 
Szóval, a lényeg, hogy iszonyatosan nyűgös voltam. És borzasztóan rosszkedvű is. Minden megtakarított pénzemet arra költöttem, hogy visszaszerezzem a halott bátyám autóját a roncstelepről, ahol a pasas nehezen üzletelt, s miután megérdeklődtem, hogy kétezerért javítanák fel az autót, pánikba estem. Apa biztosan nem fogja kifizetni nekem. Pedig én célul tűztem ki, hogy befejezem Ryan munkáját, még akkor is, ha belegebedek. Ryan pedig imádta ezt az 1967-es Corvettet, amit centekért vett, majd a halála után apa eladta.  
Luke, szokás szerint nyakamban lihegett. Most éppenséggel valami horrorra akart engem elvinni, ami valami zombitámadásról szólt. Mivel utáltam a vért és pánikrohamot kaptam a halál láttán, ezt is visszamondtam. De Luke kitartónak számított. Túlságosan is. 
Miután valahogy kicsengettek az irodalom óráról, szinte rohantam az ebédlőbe. Brigite a randijáról mesélt, meg arról, milyen jól ki is jönnek Cabe-bel. Örültem nekik, őszintén, de egy kicsit féltettem is a barátnőm. Amióta elkezdett közeledni Cabe-hez, Noah lányhaverja, Beth ijesztő pillantásokkal illette. Gyilkos pillantásokkal. A csaj kétségkívül rémisztő is tudott lenni. 
Az ebédlőbe lépve minden fej felénk fordult, a nyomunkban sutyorgás hallatszott. Szerencsére már hozzászoktam, hogyan is tetessem magam közömbösnek. Volt tehetségem a pókerarchoz. 
Egy szendvicset és némi zöldségsalátát választottam, aztán leültem a szokásos helyünkre, a lányok mellé, akik még csak felénk e fordították a fejüket. Remek, kezdünk kirekesztettek lenni. Milyen jó már!
-Helló, édes.- vágta le magát mellém  Luke. Magamban hangosan sóhajoztam, már komolyan az öngyilkosságon gondolkodom. Vagy a gyilkosságon. Ekkor lép be az ebédlőbe Noah, a szokásos sötét hangulatával. Érdekel, annak ellenére, hogy a lányok tartózkodnak, hogy összejöjjenek egy külvárosival, olvadoznak a lépte nyomán. A nyomában Cabe lépkedett, aki egy gyors pillantást vetett Brigite-re, de miután Beth is odakapta a fejét, gyorsan elfordította a tekintetét. Beth egy olyant nézéssel bámulta a barátnőm, ami azt jelezte: ,,Meghalsz, kiscsaj!". Áldom Brigite bátorságát, amiért rendületlenül bámult vissza a festett vörös hajt viselő lányra. Így, közelről nézve Bethnek igen érdekes hajszíne volt, ami a feketéből indulva váltott sötétvörösre, pirosra, narancsosra, majd egy enyhe narancs-rózsaszín keverékre. Dögös és veszélyes külsőt kölcsönzött neki.
A tekintetem követte Noah-t, egészen az étkezde végében lévő asztalig. Ahogy leült, összeakadt a tekintetünk, a világ hirtelen megszűnt körülöttem, s semmi másra nem tydtam figyelni, mint azokra a fekete szemekre, amelyek most intenzíven engem lestek. Hirtelen, megmagyarázhatatlanul furcsa ötletem támadt. Noah autószerelőben dolgozik, ergo ért a kocsikhoz. Ő segíthetne nekem megjavítani Ryan autóját. Ó, Istenem, csak mondjon igent. 
-Mindjárt jövök.- pattantam fel és elindultam az asztaluk fele. Mindenki engem figyelt, hallottam Luke felháborodott morgását, de mindezt figyelmen kívül hagytam és egyre jobban közeledtem a sötétség felé, ami annyira nagyin vonzott engem.

*Noah* 


Mindenki, de mindenki azt leste, amint Crista az asztalunkhoz jön. Közben egyetlen pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust velem.  Ez az, szépségem, gyere csak ide hozzám. 
A smaragdzöld szemeiben remény és enyhe kérlelés csillogott, ahogy megállt velem szemben. Beth hangosan felhorkant. ,,Mit csinál ez itt?" 
-Öm..sziasztok.- motyogta zavartan. Cabe a szendvicsébe harapva biccentett felé. Beth még csak rá se nézett. Nyíltan kimutatta az ellenségeskedését. Komolyan, Beth időközönként úgy viselkedik, mint egy anyafarkas, akinek behatoltak a területére. 
-Szia.- mosolyogtam rá. Erre Crista is elmosolyodott, aranyosan, megvillantva pár fogát.- Beszélni akarsz? 
-Valahogy úgy. Igazából a segítségedet kérném.- harapott a szájába zavartan. Na wow, Crista és az én segítségem. Ez a csaj egyre jobban meglep engem! 
-Milyen jellegű segítség?- kérdeztem, szándékosan hergelve őt. Elvörösödött és lesütötte a szemét. 
-Semmi..olyan.- nyögte ki nagy nehezen.- Igazából arról lenne szó, hogy meg kellene javítanod valamit. 
Hm, ez kezd érdekelni. 
-Mesélj. 
-Van egy autó. Még Ryané volt, de miután..meghalt, apa eladta és tönkretették. Nemrég vásároltam vissza, de a szerelő rengeteg pénzt kér. Arra gondoltam..mármint ha nem zavar..hogy segíthetnél nekem.- dadogta. A felvont szemöldökömet látva átment könyörgőbe.- Ki is fizetem, ha kell. 
Erre lenevettem magam. 
-Nyugi, Crista. Megnézem, mit tehetek.- mosolyogtam rá beleegyezően. Beth ismét horkantott, de nem figyeltem rá, mert Crista hirtelen megragadta a kezem és megszorította. 
-Tényleg?- kérdezte lelkesen.- Ó, köszönöm neked. Örökké hálás leszek. Kérhetsz bármit cserében. 
-A fizetséget majd kitaláljuk.- kacsintottam rá. Ismét elpirult, viszont még mindig fogta a kezem és ez tökéletes volt. Kizártam a hitetlen sutyorgást, ami végigszántott az ebédlőn. Ige, jól látjátok, ez itt Crista Jansen, aki most velem van. Velem, a szegénynegyedi Noah Hutchinsszal. A következő pillanatban pedig megtört a varázs, mert a görényképű Luke konkrétan elrántotta Crista kezét és fenyegetően rámordult. 
-Crista. Nem fejeztük be a beszélgetést.
Crista felháborodottan levegő után kapott, elrántotta a kezét és elviharzott. 
-Részemről befejeztük.- vetette oda a srácnak a válla felett. Luke dühösen fordult oda hozzám. 
-Hutchins, igaz?- kérdezte úgy, mintha nem is tudná ki  vagyok.- Emlékszem, kilencedikben kosaraztál te is. Jól tudom? A csapatod megvert minket, mert kijátszottál engem.- most közelebb hajolt.- De ez még egyszer nem fog megtörténni. Még egyszer nem nyersz. Crista az enyém, világos? Az enyém. 
-Ha.- nevettem gunyorosan.- Crista nem a tulajdonod, mert nem egy tárgy. És úgy tűnik, nagyon nem kellesz neki. De rajta, nyissunk újabb csatát. Aki nyer, azé a lány. 
Luke ökölbe szorult kézzel fordított hátat, de megmeredt, mikor szembetalálta magát Cristával, aki egy ideig bámult minket, majd hátat fordított és kirohant az étkezdéből.  
-Így kell elcseszni az esélyeket.- vetettem oda a sztárnak, aztán felálltam és Crista után mentem. 
A szekrényeknél kaptam el, mérgesen csattogtatta a könyveit. 
-Hé.- kaptam el a karját, mikor a következőhöz ért.- Nyugi. Amit bent hallottál nem az, amit gondolsz. 
-Nem, semmi baj.- fordult oda hozzám.- Nem amiatt dühödtem fel, amit mondtál. Mert igazad van, nem vagyok senki tulajdona.  Pláne nem Luke-é. Az idegesít, hogy miata volt az egész szakítás, mégis úgy kezel, mintha még mindig a barátnője lennék és kiakaszt, mikor irányítani akar. Pont mint apa és Isabelle, ő is beleszól az életembe. 
Megsajnáltam. Nem lehet valami fényes élete, ha ennyien rendelkeznek felette. 
-Szólj, hogy mikor menjek el megnézni a kocsit.- váltottam hirtelen témát. 
-Ó, persze, add a mobilod.- nyújtotta a kezét, majd amikor odaadtam, gyorsan bepötyögött valamit.- Itt a címem és a számom, írok, hogy mikor jöhetsz. 
-Rendben.- bólintottam. 
Utána csak álltunk és némán bámultuk egymást. A kezem felemeltem, úgy simítva el egy tincset az arcából. Crista a tenyeremhez nyomta a puha arcát. Bámultunk egymás szemébe, kiélvezve, hogy senki sem szakít félbe minket. 
Ekkor szólalt meg a csengő, Crista pedig hirtelen ellépett mellettem. 
-Akkor írok.- motyogta. 
-Jó. 
-Igen. 
Még egyszer rám nézett, majd elsietett egy terem felé. Néztem utána. 
AZt hiszem, lassan hálás leszek, amiért Mrs. Peterson összeismertetett minket.           

    

2016. augusztus 22., hétfő

8.Fejezet - Ismeretlen érzések + Ihlethiány

Hellóbelló, blogmanók. 
Mint a címben is olvashatjátok, újabb résszel leplek meg titeket, hisz megígértem, hogy Noah sem vesz el a bloggerek világában. Pluszban azonban ott van az az igazán ronda összetett szó is, aminek még a kiejtése se örömteli. Igen, van egy olyan gondom, hogy fogalmam sincs, mit is írjak. Ezért most lenne egy kérdésem, illetve kérésem, ha úgy vesszük. Nem tudom eldönteni, hogy szüneteltessem a blogot, vagy hozzam a részeket, de csak ritkábban. Ha megírnátok a véleményeteket alul megjegyzésként, nagyon megköszönném. 
Most pedig megpróbálok egy olvasható részt írni és összeszedem elveszett gondolataim legjavát is. :) 


*Noah* 

Mi a totális szívás az életben? Mikor az ember rájön, hogy egy olyas valakit kezd megkedvelni, sőt, megszeretni, akit még alig ismer és inkább el kellene kerülnie. Igen, szerintem mind tudjátok, kiről van szó. Arról a valakiről, akinek a vörös haját, az illatát azóta se tudom kiverni a fejemből. Hm..igen, ez egy totális szívás. Ha Beth olvashatna a fejemben, fetrengene a röhögéstől. Cabe pedig valószínűleg hülyének titulálna.
Az érzések szar dolgok. Nem hiába voltak csupán egyetlen éjszakás kalandjaim. Vagy hogy nevezik a lányok, nekem minden esetre csak némi időtöltés, hogy kiverjem a fejemből a gondolatokat. Az én soromban az ember ugyanezt tenné, egyszerűen megszüntetné az érzéseket. Egyszerűen kikapcsolni. Mint abban az értelmetlen vámpíros filmben tette a főszereplő csaj a testvére halála után, amit Beth előszeretettel bámul a tévében minden hétköznap este.
Crista viszont kivétel. Vele egyszerűen nem tudok érzéketlen maradni. Hol bűnbánó vagyok, ha megsértem., hol segíteni akarok, ha visszahúzódó. És mikor fellobban..na, olyankor legszívesebben megcsókolnám.
A tervünk megvalósításához Cristával egyre többet találkoztunk, általában megvártuk egymást tanítás után, vagy a korrepetálásom első tíz percében vázoltuk az ötleteinket. Mindkettőnknek nagyon szüksége volt egy bizonyos adatra, így mindkettőnk célja a siker volt. Általában vele lógott a szöszke barátnője, Brigite is, velem meg néha ott volt Cabe, de egyikük se bánta a dolgot, rendszerint le se tudták venni egymásról a szemüket.
Kivételesen szerettem a spanyol órákat. Ez egy olyan óra volt, ahol végre érvényesülhettem, anélkül, hogy a tanár akár csak rám is nézett volna. Ismertem a nyelvet, időközben még tanultam is, de a tanár akárhányszor felszólított, mindig olyan hangsúllyal válaszoltam neki, hogy egy idő után már hanyagolta az egészet. Az persze szuper dolog volt, hogy félév elején Crista is átjelentkezett erre az órára. Mindig elől ült, belebújt a könyvébe és buzgón jegyzetelt. Tény, hogy a lány megdolgozott mindenért.
-Mizu, ember?- kurjantott oda nekem Rico Vega, mikor beléptem a terembe. Csatlakoztam hozzá a leghátsó padba.
-Szevasz.- válaszoltam.- Hogy engedhetik meg, hogy spanyolra járj, amikor az átkozott időd nagy részében spanyolul beszélsz.
-Hogy engedhetik meg egy csoport gueros-nak (itt embert jelent, amúgy ez egy gunyoros megnevezés a személyekre), hogy felvegye az angolt. Nektek hülyének kell lennetek, ha tizennyolc év alatt nem sajátítjátok el az anyanyelveteket.- válaszolt Rico vállvonogatva
Crista lépett a terembe, a tekintete akár egy nyuszié. A háta mögött Brigite jött, vígan csacsogott valamit. A hátukban pedig Luke Daniels lépdelt, mint valami király, megfogta Crista vállát és a helyére vezette. Crista egy pillanatra felpillantott rám, majd leült Luke mellé. A szöszi a mellettük lévő padba huppant le, továbbra is mesélve. Ahogy néztem, amint Luke Crista vállát öleli át, legszívesebben helyből kitekertem volna a nyakát.
Mintha meghalotta volna a gondolatom, a lány hátrafordult és rám nézett. Luke követte a pillantását, gyilkosan meresztve rám a szemét.
-Te, miért vizslat téged Jansen, hombre (haver)? Bár nem ellenezném, ha egy ilyen forró culo (itt csaj, amúgy szamarat jelent) bámulna engem. De úgy néz ki, Luke nem igazán örül neked. Ezt megszívtad, ember.
Crista visszafordult, Luke azonban tovább is engem nézett. Mivan, seggfejkém, fáj, ha a kiscsaj egy keményebb csávóra bukik? 
-Hola (Szervusztok).- Lépett be a tanár, a szokásos összevisszaságában.- Ma a társas kommunikációt fogjuk gyakorolni, én választom a párokat. Azt szeretném, ha röpködnének a teremben az angol és spanyol mondatok. Akkor kezdjük.
A tanár mindenkinek kiosztott egy társat. Örömmel fogadtam, hogy Crista még szabad volt.
-Noah Hutchins.- ért hozzám a névsorban.- A te párod Crista lesz. Crista, kérlek költözz hátra. Rico, te gyere elé, Brigite mellé.
Az említett szöszi felhorkant és megjátszva magát kérlelni kezdte a tanárt egy másik párosítás után. Rico már inkább örült.
-Gracias a dios. (Hála Istennek).- emelte az ég felé a kezét, eljátszva, hogy épp hálálkodik. Crista a szájába harapva jött hátra, totálisan zavarban volt.
-Első utazás hátra?- ugrattam. Enyhén elmosolyodott. Brigite tovább könyörgött a tanárnak.
-Kérem, kérem, bármit megteszek, hadd lehessek Crista partnere.- esedezett.
-Ms. Morgens, úgy nézek én ki, mint akit érdekel az ön helyzete és kívánsága. Kiadtam a feladatot, dolgozzon.- csattant fel a tanár. A csaj a padlóra térdelt az asztala mellett.
-Na, a párom máris kidőlt tőlem.- kiáltott fel Rico.- Casate conmigo, diosa. (Gyere hozzám, istennő/ szépség).
Mindenki elkezdte a munkát, de Crista csak bámult rám, várva, hogy szólaljak végre meg. Úgyhogy megszólaltam, és bár ugratni kezdtem mindenfélével, mindezt spanyolul tettem meg. Crista totálisan elámult.
-Tu hablas bien ell espanol.- Te jól beszélsz spanyolul. 
Leplezetlen csodálattal nézett rám, elkaptam a tekintetét, ahogy a számat figyelte, miközben kiejtette a szavakat.
-Mi  madre era una profesora de espanol.- Az anyám spanyol tanár volt. 
Ezt még sose árultam el senkinek. A kép, ahogy anya nevet, miközben spanyolul beszél hozzám, örökre az emlékeimbe vésődött.
- Mi madre era una artista. Muy brilliante.- Az anyám művész volt. Méghozzá zseniális. 
Ahogy ezt kimondta, lesütötte a szemét és dobolni kezdett a lábával. Megfigyeltem, mindig akkor tette, mikor ideges volt. A tolla is csatlakozott hozzá, kopogtatni kezdte vele a padot. Az osztályban tört angol és spanyol mondatok hangzottak, mi azonban csendben voltunk. Csak Crista csapott némi zajt, ezzel azonban az őrületbe kergetett. Megragadtam a kezét, majd a hüvelykujjamat nyugtatóan végighúztam az apró kezén. Anya is mindig ezt tette, ha valami megijesztett engem, és mindig sikerült  ezzel megnyugtatnia. Crista elpirult, úgy bámult a kezemre, ami az övét fogta, majd összekulcsolta az ujjainkat. Meglódult a szívem és furcsán éreztem magam. Ilyet még sose tapasztaltam.
Óra végéig meg se szólaltunk, csak fogtuk egymás kezét, én simogattam az övét, ő szorongatta az enyémet. Remek érzés volt, ami szinte azonnal véget ért, mikor kicsengettek. A barom Luke odacsörtetett hozzánk, szinte kirángatta Cristát a padból és vonszolta maga után. Le akartam csapni azt a marhát.
Mi a fene van velem? Először érzelgősködöm Cristával, aztán féltékenységi rohamaim vannak. Pont, mint Cabenek. 
A megfejtés hideg zuhanyként ért. Cabe pont ugyanígy viselkedett Beth-szel. Mert belezúgott Bethbe.
 Én meg ez alatt a pár nap alatt totálisan belezúgtam Crista Jansenbe.  

2016. augusztus 15., hétfő

7.Fejezet - A terv

Helló drágáim. :) 
És...*taps*...újabb résszel érkeztem. :D Már belekezdtem egy írásába, de az nem lett olyan, amit szívesen posztolnék nektek, ezért lett a pár napos csúszásom, meg persze egy másik blogomra, pontosabban erre  rendeltem kritikát, ezért azzal most egy kicsit részletesebben foglalkozom, meg tanulom a kódolást is, amiben amúgy analfabéta vagyok. Ez szívás. 
Na, térjünk a lényegre, élvezzétek a részt és dobjatok egy komit. :) 


*Noah* 

Mrs. Petersont elviselni művészet. Méghozzá komoly, minden erődet felemésztő dolog. Az a nő neked feszül, idegileg kikészít és amikor már totálian kiakadsz, van képe megkérdezni, hogyan is érzed magad. 
Engem totálisan lefáraszt. Ha valami olyant szólok, ami neki nem tetszik, ha valami olyant teszek, ami ellenkezik az elvével, folyton azzal érvel, hogy ilyen magatartás mellett sose láthatom az öcsémet. A testvéremnek pedig biztosan szüksége van rám.
Ami a legviccesebb az egészben, hogy mindent megtalálhatok abban az átkozott aktában, amit csak akarok. Még az öcsém nevelőszüleinek nevét is. De ez a tündérbőrbe bújt boszorka nem enged közel hozzá. Egyedül pedig képtelen vagyok véghezvinni mindazt, amit szeretnék. Szóval...segítségre van szükségem. És ki más lenne segítségére, mint egy olyan ártatlan lány, aki ugyanúgy jár terápiára mint én. Crista segítségére szorulok
Amikor órák után megvártam Cristát a folyóson, tudtam, hogy nem lesz könnyű rávenni a csínyre. Nem olyannak ismertem, mint aki mindent, a jövőjét is képes lenne feldobni, betörni egy irodába és ellopni egy aktát, hogy majd ha gond lesz, vállalja a felelősséget, leszarva minden következményt. Ilyen feltételek mellett sokkal inkább Beth lenne a megfelelő társ. De nekem most nem a vad és lázadó Beth kell, hanem a csendes, de annál indulatosabb Crista.
-Haver, remélem jól meggondoltad mindezt.- ugraszt ki legjobb haverom, a szintén sanyarú sorssal rendelkező Cabe az álmodozásból.
-Nem, az igazat megvallva nem gondolkodtam.- vonok vállat és a nyelvi előadót kezdem bámulni. A diákok már szállingóznak, de Crista, vagy a szőke tyúk barátnője még nem lépett ki. Ha ez így folytatódik, lekésem a műszakom és Pete bepipul rám.
-Épp ezért. Tudod, mit kockáztatsz? Kicsaphatnak, ami szar ügy a szociális központnál, elvesznek Selenáéktól és még le is csukhatnak.
Cabe, a megfontolt és hidegvérű barát. Örök rejtély maradt számomra, hogy ilyen nyugodt észjárás mellett hogyan volt képes épp Bethbe beleszeretni. Lerítt róla, akárhányszor ránézett a lányra, még akkor is, ha titkolta és tagadta az érzéseit. Én viszont olyan régóta ismertem, hogy bármikor rájöttem, mikor blöfföl.
-Ha minden simán megy, nem lesz gond és nem csuknak le, sőt, még rá se jönnek. Nekem csak egy családnév kell, semmi más. Mert Mrs. P sose fogja elárulni máskülönben Jax új családnevét.
-És a legjobb esélyed erre Crista?- Cabe úgy ejtette ki a nevet, mintha az valami káromkodás lenne. Szerencséje, hogy sokkal jövök neki, különben már nekiugrottam volna.- Csak úgy közlöm, hogy most Crista Jansenről beszélsz. Honnan tudod, hogy nem fog beköpni?
Mert Crista nem olyan érzéketlen boszorka, mint azt hiszed. Mert bár nem tudom, milyen az élete, de látom, hogy neki is vannak titkai. És azt is, hogy neki is éppúgy segítségre van szüksége, akárcsak nekem. 
-Nem fog, ne aggódj.- vágtam rá komolyan.- Biztosan van valami, egy szívesség, amiért cserébe kihúz engem ebből az egészből. Ő is csak ember.
Mintegy végszóra kilépett a folyosóra, a kis szöszi társaságában. A kiszűrődő fényben a bőre úgy csillogott, mint a porcelán. Hogy nem vettem eddig észre, hogy ilyen gyönyörű?
Gyönyörű? Mint a porcelán? Mióta vagyok ilyen romantikus? 
Crista igencsak meglepetten bámult rám, mikor meglátott a folyóson, akkor meg még inkább, mikor feléje indultam, jelezve, hogy őt vártam. Felvonta a fél szemöldökét. Istenem, de aranyos ilyen kétkedő arckifejezéssel. 
-Segíthetek?- kérdezte, mikor lecövekeltem előtte.
-Igen. Beszélnem kell veled. Négyszemközt.
-Akkor ő miért van itt?- bökött a hátamban álló haveromra.
-Ne aggódj. Ő Cabe, a legjobb barátom. Senkinek se kottyantsa el, hogy velem látott. Persze ez attól függ, hogy a szöszke tartsa-e a száját.- böktem most én az ő hátában álló lányra.
-Nem szöszke vagyok, hanem Brigite, te idióta.- csattant fel a csaj mérgesen. Hű, lassan kiderül, hogy minden gazdag bige indulatos!
Cabe kíváncsian kapta fel a fejét a hangos felcsattanásra, majd lassan mérte végig a lányt. A csaj, Brigite ugyanezt tette. Amikor találkozott a tekintetük, csendben bámultak egymásra.
-Nem fog senkinek se beszélni semmiről, Noah.- jegyezte meg halkan Crista.- Nem kell aggódnod amiatt, hogy bárki is lenézne, mert velem látott, sem fordítva. Nem, mintha érdekelne engem.
-Helyes.- bólintottam.- Akkor, beszélünk, vagy van fontosabb dolgod is?
Crista lassan megrázta a fejét, még mindig fürkészően pillantgatva rám odalépett a barátnőjéhez és szólt, hogy várja meg a kocsijánál. Aztán megállt előttem és várakozóan nézett.
-Mehetünk.- felelte halkan. Megragadtam a kezét, majd az ebédlőbe rángattam. Sose zárták be az ajtaját tanítás után, de a tanárok ezt nem tudták és nem ellenőrizték. Leültem egy asztalhoz és intettem Cristának, hogy ő is tegye ugyanezt.
-Szóval. A segítségedre lenne szükségem. Nagyon fontos ügyben.
-Miben segíthetek én neked?- nevetett fel halkan, de hitetlenül. Sóhajtottam. Rajta, Noah. Ha most nem beszélsz, annyi a tervnek. 
-Gondolom, nem titok, hogy nem a saját szüleimnél élek. De ha az is lenne, közlöm, hogy nevelőszüleim vannak. Egy jó ideje.
-Igen, ezt tudtam.- bólintott.
-Van egy öcsém.- folytattam.- Jax. Még nagyon kicsi. Pár éve szétválasztottak minket. Két külön családhoz kerültünk és azóta semmit se hallottam felőle, nem is láthatom.
-Jaj, Noah, annyira sajnálom.- ragadta meg a kezem együtt érzően.- Tudom milyen, ha elveszted a testvéred.
-Mrs. Peterson azzal zsarol, hogy javulnom kell, hogy láthassam őt.- vallottam neki gátlás nélkül. És jólesett. Nagyon is. Végre valaki megértett.- De tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ha el is intéz egyetlen látogatást, az egész attól még ugyanilyen bonyolult marad. Vissza akarom kapni a testvérem. Crista ismét intett a fejével, hogy megértette.
-Szükségem van Jax nevelőszüleinek családnevére. Minden, amit tudni akarok, benne van a dossziémban. Tehát, a kérésem a következő. Segítened kell nekem. Elterelned a figyelmét, amíg én meglesem az adatokat. Vagy akár meg is nézheted te magad. Mindegy, csak egy családnév kell. Ennyi. Újra helyre akarom tenni az életem. Megteszek bármit. Segíthetek neked bármiben. Csak egyet szeretném tudni. Benne vagy?

*Crista* 

Benne vagy? 
Noah nem kis dolgot kér tőlem. Arra kér, hogy kockáztassak mindent, belenézzek egy aktába, amibe  nem szabadna és lopjak információt. Nem kis dolog, ismétlem, hatalmas bajba kerülhetek vele és ha mindez kiderül, apa biztosan kitesz engem otthonról. 
Viszont amilyen kétségbeesett volt, mikor az öccséről mesélt, majd megszakadt a szívem. Tudtam, hogy én is megtennék bármit, hogy láthassam Ryant. Megértettem, átéreztem a fájdalmát és segíteni akartam. És éppenséggel volt valami, amit én is épp ugyanúgy tudni akartam. 
-Rendben.- böktem ki. Noah bizakodóan, de hitetlenül kapta fel a fejét.- Kössünk alkut. Én megteszek minden tőlem telhetőt, hogy kiderítsük azt a nevet. Cserébe te is belenézel a saját aktámba. Noah kérdőn méregetett. 
-Mit akarsz tudni belőle?
-Anya.- feleltem, mindenféle vonakodás nélkül. Megdöbbentett engem is ez, hisz eddig csak Brigitenek meséltem anyáról. De valami érthetetlen ok miatt bíztam Noah-ban és tudtam, éreztem, hogy megért, mert van köztünk valamilyen kötelék. Amit nem értek, de megnyugtat, ha vele vagyok.- Tudni akarom, hol találom anyát. 
-Nem értem.- felete összezavarodottan.- Miért nem beszélsz vele?
-Anya tett valamit, amit nem lett volna szabad. Nagyon rossz dolgot. Nekem nem szabad vele találkoznom. De tudni akarom, hol van, hogy megértsem, miért tette azt, amit.
-Ennyi?
-Igen.- helyeseltem.- Neked egy név kell, nekem egy hely. Ennyi. Kössünk alkut. 
A kezemet nyújtottam. Noah megrázta. 
A terv készen áll és bármi is lesz majd a vége, valamicskével mindketten többet fogunk tudni egymásról is és önmagunkról is.     

2016. augusztus 8., hétfő

6.Fejezet - Vissza akarlak kapni

Halihó olvasók. :) 
Ismét jelentkezem a történet írásában, csak az ötletkivitelezés most lassabban halad nálam. Remélem  elnézitek nekem.  :D 
Igazából egyéb hozzáfűznivalóm nincs is, nálam nem történik semmi figyelemreméltó. 
Inkább élvezzétek a történet újabb folytatását. 
UI: Előre is elnézést, de Noah-t még mindig hiányolnotok kell, a mai rést is teljesen Cristának szántam. Plusz, megérkezik az ex is, de most semmi Noah. Sorry. :(  



*Crista* 

Valamikor nagyon szerettem Luke Daniels-t. Vicc nélkül, olyan szerelmes voltam belé, mint valami tévészereplőbe. Körberajongtam, imádattal néztem fel rá és szinte ujjongtam, mikor ő engem választott. Rövid kapcsolatunk csúfosan ért véget.
Valamikor Luke is szeretett engem. De mivel én képtelen voltam megadni neki azt, amire ő vágyott, mindennek vége lett.
Azóta mindketten továbbléptünk. Luke-nak rengeteg barátnője lett, csupa olyan, aki pont úgy nézett rá, mint én egykor. Olyanok, akik gátlás nélkül odaadták neki mindenüket. Én meg éltem tovább az életem, mit sem törődve azzal, hogy az emberek idiótának tekintenek, mert elhagytam ezt a fiút.
Luke jelenleg Daphne Willis-szel járt. A csaj egy menő pomponlány volt, szőke minden értelemben és úgy csorgatta érte a nyálát, hogy árvizet is okozhatott volna. Luke pedig ragaszkodott hozzá.
Ezért is volt annyira furcsa, mikor egy délután közepén beállított hozzám azzal, hogy vissza akar kapni.
Egy csúfos veszekedésen voltunk túl, mert Isabelle képtelen volt megérteni, hogy az öltözködési stílusom tabu számukra. Miután letudtam a szükséges korrepetálást Noah-val, ami inkább abból állt, hogy ő szenvedett a lecke fölött, én meg az izmait bámultam, a szememmel levetkőztetve, arra értem haza, hogy a szipirtyó a ruháimat szelektálja, mindent eldobva, amit valaha anyától kaptam. Azonnal kitettem a szobámból, az összes új ruhát elégettem, majd jól összeszólalkoztam vele és apával, aminek az lett a vége, hogy Isabelle sírva fakadt, apa felküldött a szobámba, én meg menet közben összetörtem az összes őket ábrázoló képet merő ,,véletlenségből".
Épp fél négy volt és én Brigite-tel szidtam a mostohákat, amiért egyáltalán léteznek, mikor kopogtak a szobaajtómon, majd belépett Luke, a szokásos szőke izomkolosszusként. Annyira meglepődtem, hogy még a telefon is kiesett a kezemből, a földön darabokban szétesve. Csak bámultam rá, ő meg rám, majd lassan elmosolyodott és végigmért, pont úgy, mint az első randinkon. A döbbenettől először meg se tudtam szólalni. Helyettem inkább megtette ő.
-Helló, Crista. Látom, semmit se változott a szobád.- jegyezte meg az öblös hangján.
-Mi...mit csinálsz te itt?- nyögtem ki nagy nehezen.
-Nahát, mi ez a hűvös fogadtatás?- vonta össze a szemöldökét, majd odalépett hozzám, felkapott, talpra állított és megölelt. Az egyik karját a derekamra szorította, a másik illetlenül mélyre süllyedt. Zavartan bontakoztam ki az ölelésből.
-Mit csinálsz itt? Daphne mérges lesz és én nem akarok bajt.
A csaj csak nehezen dolgozta fel, hogy Luke és én együtt voltunk, ami fura, mert utánam Luke összejött a fél sulival, viszont a lány úgy tűnt, csak rám féltékeny.
-Szakítottunk.-vont vállat hanyagul.- Túl tapadós volt. Úgyhogy nem fog szólni semmit ahhoz, hogy nálad jártam.
-Ó.- döbbentem meg. Szakítottak? Nekem úgy tűnt, eddig nagyon is stabilak.
-És..hogy vagy, Crista?- ült le az ágyra.
-Nem válaszoltál nekem.
-Á, persze. Te mindig lényegre törő voltál. Nos, a felelet az, hogy hiányzol. Ezért vagyok most itt.
Hiányzom neki? És akkor hol voltál, mikor az iskola hirtelen kiközösített? Akkor mennyire hiányoztam? Várjunk csak, akkor épp Sarah Cruz torkán nyomtad le a nyelved. Akkor most miért is hiányzom neked? 
-Ezt nem hiszem.- nevettem fel gúnyosan.
-Mi ennyire vicces ebben?- ráncolta a szemöldökét.- Már nem is hiányozhat nekem egy lány, akivel együtt voltam?
-De, feltétlen. Csak az időzítést nem értem. Miért pont most?
-Talán Daphne ráébresztett arra, hogy mennyire hiányzik a kényelmes kapcsolat veled.
Most hitetlenül nevettem fel.
-Luke, ne felejtsd, a kapcsolatunknak azért lett vége, mert minden volt, csak nem kényelmes. -Mert te követelőző voltál, mindent irányítani akartál és amikor nemet mondtam, eldobtál.- Szóval én nem hiszek ebben a ,,Daphne miatt rájöttem, hogy mindvégig téged kerestelek a másikokban" dologban. Mi az igazság, Luke? Mit akarsz tőlem?
-Rendben, itt az igazság. Vissza akarlak kapni, Crista. Ma, amikor Grace elkotyogta, hogy azt a senkiházit korrepetálod, felfőtt az agyvizem. Daphne meglátta, kiakadt, jól összevesztünk, mire én dobtam. Nem akarom, hogy úgy légy Noah közelében, hogy közben nem vagy az enyém. Nem akarom, hogy ő vegye el azt, ami jogosan az enyém.
-Nem vagyok senki tulajdona.- csattantam fel.- Nem mellesleg Noah nem próbálkozott, holott lehetett volna alkalma. Én pedig nem akarom, hogy csak azért akarj velem kibékülni, mert egy másik pasi is bekerült a képbe. Pedig emiatt van, igaz? Amíg meg nem jelent Noah, nem is érdekeltelek.
-Vedd ahogy akarod.- vont vállat. Látszólag nem is érdekelte a kirohanásom.- De egy igaz. Vissza akarlak szerezni, Crista. Ez sosem fog változni.
Azzal kiment a szobából, én meg ottmaradtam zavarodottan és rettentően dühösen.

***

-Ez egy állat. Egy hatalmas barom. Megölöm. Nem, egyszer kiherélem, aztán megölöm. 
Brigite úgy hadonászott a kocsiban, hogy félő volt, kiüti az egyik ablakot. Miután elmeséltem neki az eszmecserém Luke-kal, rettentően feldühödött és mindennek lehordta a srácot. 
Brigite volt az egyetlen, aki tudta, miért is mentünk szét. Ő mindvégig mellettem állt és segített felépülni a csalódás után. 
-Komolyan, akkora egy ősbunkó, hogy cenzúrázni kellene.- fortyogott tovább.- Mi ez már, hogy vissza akar szerezni? Eddig hol volt a feje?! 
-Ne dühöngj, nem ér annyit. 
-De akkor is. Nyilván azért van ez az egész, mert fél, hogy Noah elhappol előle. 
-Nem fogok összejönni Noah-val, ha ettől tart. 
Még a gondolata is fura és kivitelezhetetlen volt. 
-Ne esküdözz előre. Még nem tudhatod ezt. Szerinted is dögös hapsi, nem? 
-Brigite.- szörnyülködtem a barátnőm mondatán. 
-Csak válaszolj!- csapott a karomra. 
-Igen, Noah tagadhatatlanul vonzó, de Luke is az. Csak az a gond, hogy akármelyikkel lenne kapcsolatom...pontosítva, ha Luke-kal lesz kapcsolatom, megint csak egyet akar majd. Lefeküdni. Noah-val meg csak alapból ennyi lenne. Egyetlen éjszaka. Egyik se lenne jobb. 
-És akkor mit is fogsz csinálni? 
-Nem tudom, Brigite. Őszintén, fogalmam sincs.